Mikor Zsolt édesanyja felkeresett a fia 32 éves volt. Külföldön dolgozott már évek óta magas beosztású pozícióban. Anyja elmondása szerint nagyon aggódott a fia állapota miatt. Egyértelműen látható volt, hogy gond van, viszont fia képtelen segítséget kérni, igazán beszélni sem tud problémáiról.

Anyja elmondta: “Zsolt már az óvódában magányos kisfiú volt, nem voltak igazán barátai, a későbbi élete folyamán sem, pedig mindenki felnézett rá, szerette őt, de ő mindig kívülálló maradt, nem vegyült a gyerekekkel. Nem kívánta senkivel megosztani érzéseit és később a lányokkal sem tudott mélyebb kapcsolatot teremteni. Jobban érezte magát egyedül, ezért minden ismeretsége felszínes maradt. Egy kamaszkori próbálkozás során, amikor szeretett volna mélyebb kapcsolatot létesíteni egy lánnyal, nagyon megsérült a lelke, amit azóta sem hevert ki. Csak rövid ismerkedési próbálkozásai vannak azóta is. Nem bízik képességeiben, pedig kiváló képességű férfi. Az iskolában és a főiskolán a tanulás nem jelentett számára kihívást. Mégis, bármilyen jól teljesített, mindig azt mondogatta: “úgy szeretném már egyszer bebizonyítani magamnak, hogy nem vagyok hülye”. A mai napig soha nem elégedett semmivel amit elér, pedig ő is látja időnként, hogy kimagaslóan oldja meg a feladatokat és remekül helyt áll a jelenlegi állásában is, mely egy igen felelősség teljes pozíció. De utólag mindig meggyőzi magát arról, hogy a többiek voltak gyengék, azért lett ő a legjobb.”

Néhány nap múlva Zsolt hazajött szabadságra Magyarországra és akkor felkeresett. Édesanyja beszélte rá, ő hozta el, mert ő önmagától nem kért volna segítséget. Beszélgetésünk során  ő is említette, amit édesanyja már elmondott, és hozzátette, hogy az utóbbi időben a nagyon szélsőséges hangulatok zavarják a leginkább. Egyik percben magas jókedve van, nem sokkal később már a teljes búskomorság vesz erőt rajta, de ez sem tart sokáig. Állandó hullámzásban van a hangulata. Reggelente fáradtnak érzi magát, nagyon nehezen indul a napja és a teendői állandó halogatása miatt érzett feszültség még jobban kimeríti.  Mindezt annak tulajdonítja, hogy magányos, nem tud párkapcsolatot teremteni senkivel és ez már nagyon bántja.

Zsolt első keverékes üvegébe a Bákaliliom eszenciát javasoltam elsőként, mert személyiségéből fakadóan hajlamos az egyedüllétre. Ez az eszencia segít, hogy képes legyen szorosabb kapcsolatot kialakítani másokkal, hogy be tudjon engedni másokat a saját szférájába, hogy sikerüljön megosztani másokkal érzéseit, gondolatait, hogy meg tudjon nyílni másoknak. Ezáltal képes lesz megteremteni a lehetőségét egy mély baráti vagy párkapcsolatnak.

A önbizalom hiánya miatt a Vörösfenyő gyógyírt javasoltam, mert önértékelése nagyon gyenge, és önmagáról alkotott képe teljesen elferdített. Ami előre vitte őt élete folyamán a feladatok teljesítésében az az, hogy valahol mélyen érzi kiváló képességeit, de képtelen elhinni, tudomásul venni. Ezért minden újabb feladatnál újra és újra meg kell győzze magát kemény küzdelmek árán. Folyton bizonyítania kell magának. Magánéleti téren ez még nehezebb számára. Serdülőként megélt lelki megbántódása nagy gátoltságot okozott benne. Olyan mértékben fél a kudarctól, hogy igazából meg sem próbál kapcsolatot létesíteni. Lebeszéli magát még a kezdetén, hogy úgy sem fog sikerülni. Ez a gyógyír segít, hogy bízzon önmagában és képességeiben, hogy az önmagáról alkotott képe pozitívvá váljon, hogy észrevegye és elfogadja szellemi és fizikai adottságait. Segít, hogy ne féljen többé a sikertelenségtől, bátran vegye az akadályokat a munkában és a magánéletben egyaránt.

Gyertyán eszenciát javasoltam harmadikként, mivel panaszkodott reggeli fáradtságára, hogy nehezen indul el a napja, és hogy az állandó halogatás miatti feszültség is nagyon kimeríti már. Megkérdeztem, hogy miként történnek ezek a halogatások, mit érez olyankor, mire gondol? Elmondta, hogy általában valamilyen feladat előtt történik, úgy érzi nem tudja megoldani, megcsinálni, folyton tolja maga előtt, hogy minél később kerüljön sor a “megmérettetésre”, netán a kudarcra. Most már annyira kimerült, hogy a napi teendőket is kihívásnak érzi. Megbeszéltük, hogy a halogatás összefüggésben van gyenge önértékelésével, az állandó küzdéssel, hogy önmagának bizonyításon, ami túlterheltséghez vezetett. Ez az állandósult negatív állapot egy lelki és szellemi kimerültséget eredményezett, melyből nem találja a kiutat. Ez egy “ördögi kör”. Minél kimerültebb, annál jobban akar bizonyítani és ettől a túlfeszítettségtől még kimerültebb lesz.

A végletes hangulatok egyensúlyba hozására a Szikárka eszenciát javasoltam. Úgy tűnik ez az állapot a Vörösfenyő és a Békaliliom karakter egyensúlyvesztésének következménye.

Végül az Ernyős madártej gyógyír került még a keverékbe, mert a kamaszkori trauma feldolgozása nagyon fontos. Erős energia blokkot képezett, gátoltságot, egyensúlyvesztést eredményezett, mely egész eddigi életére kihatással volt. A “tovább lépés”-hez élete útján szükséges ennek a feldolgozása, feloldása és ezek után, a megértése az akkor történteknek.

Beszélgettünk az eszenciák egymást segítő hatásáról, mely kapcsán igyekeztem megvilágítani az összefüggéseket a különböző lelki állapotok és tulajdonságok között, illetve az életében való történések között, ok-okozat alapján. Egy kis odafigyeléssel – hogy mi minek a következménye – ráláthatunk az ördögi köreinkre, és kiléphetünk belőlük. Zsolt kifejezte, hogy érzékeli a beszélgetésből a “saját felelősség vállalás” lényegét.

Mikor megérkezett a második tanácsadásra, felszabadultabb és sokkal jókedvűbb volt mint előtte. Mint mondta, nem tudja, hogy a cseppeknek, az itthon tartózkodásnak, vagy mindkettőnek köszönheti, hogy már kevésbé érzi a reggeli fáradtságot, jóval több az energiája. Igyekszik megfigyelni mi zajlik önmagában és már érez annyi erőt, hogy megpróbál pozitívan hozzáállni bármit is talál. Hangulat ingadozásai teljesen megszűntek, aktuális állapotát úgy jellemezte, hogy közepesen jókedvű és bizakodóbb. Megbeszéltük, hogy ezek a kis változások mutatják, hogy milyen gyengéden hatnak a gyógyírek. Természetesnek éli meg az ember ezeket a finom változásokat. Minél jobban sikerül figyelmünket önmagunk felé irányítani, annál tisztábban látjuk ezeket az átalakulásokat. Ennek következtében egyre jobban tudatosodnak bennünk saját lelki folyamataink. Így indul az ön-megismerés folyamata, mely segít – a gyógyírekkel együtt -, hogy elérjük a testi-lelki-szellemi egyensúly állapotát.

Zsolt második keveréke a Szikárka kivételével ugyanazokat az eszenciákat tartalmazta, hogy segítsék őt a mély változásban. Zsolt lejegyzetelte, hogy melyik gyógyír mely állapotra, illetve tulajdonságra használ és röviden az összefüggéseket, melyekről az elmúlt alkalommal beszéltünk, mondván, hogy szeretne tudatosabban részt venni a saját változásaiban.

Zsolt a második találkozásunk után visszatért munkájához külföldön. A beszélgetéseket online folytattuk, a cseppeket postán küldtem el neki. Sikerült egyre tudatosabban részt vennie a vele történtekben. Ezáltal oldódott a feszültsége, egyre kevésbé foglalkoztatta, hogy hogyan oldja meg a feladatait, “ha eddig sikerült, ezután is biztos sikerülni fog”, mondta. Fáradtsága idővel megszűnt, lett elég energiája, hogy megvalósítsa régi terveit: eljárjon naponta úszni, megnézni az ország nevezetességeit stb. Visszatért az egészséges életkedve. A halogatások egyre ritkultak, míg végre elmaradtak és így sikerült bele kezdenie régebbi elgondolásának megvalósításába, hogy valahol közelebb, Európában keressen új munkahelyet magának. Két hónap elteltével arról számolt be, hogy régebbi munkahelyi ismerősével, aki mindig is tetszett neki, gyakran eljárnak együtt szórakozni, sportolni. Nem érezte már magát feszélyezetten mellette és mások társaságában sem. Fél év után talált állást Európában, addigra kialakult munkatársával egy stabil párkapcsolat, így együtt utaztak Olaszországba.

Zsolt elmondása alapján, nagyon sokat tanult önmagáról a beszélgetéseink által a terápia  során és ezek a tapasztalatok azóta is segítik őt a mindennapokban és az élet nehezebb időszakaiban egyaránt.

Vissza az esetleírásokhoz

Még nincs hozzászólás

Nincs lehetőség hozzaszólásra.